The end

Most, hogy vége az EB-nek, valószínűleg képes leszek másról is írni, mint a fociról, de persze azért arról is kell. Az sosem árt meg.

Ugyanakkor, már július másodika van, nekem viszon huszonkilencedike volt sorsfordító. Annyi mindennek lett vége, hogy talán nehéz is lesz normálisan összefoglalni. Úgyhogy következzen most egy sefüle-sefarka bejegyzés.

Leérettségiztem.
És őszintén, alig hiszem el. Négy évet töltöttem a Fasorba, ahová Viki - az egyik legjobb barátnőm - miatt jelentkeztem. Furcsa négy év volt, és kijelenthetem, hogy jobb, mint az előtte lévő négy. Nem mondom, amellett küzdelmes is, és főleg az utolsó évben sokszor a pokolba kívántam az egészet, főként az igazgatót... mégis, itt lettem felnőtt. Itt töltöttem négy olyan évet, ami alatt rengeteget változtam, többet, mint előtte bármikor.

Szerdán és csütörtökön kerültünk mi sorra, én csütörtökön szóbeliztem magyarból és angolból, a törin meg a japánon, már jóval előtte túl voltam, de azért még így is bőven volt bennem feszültség. Nem is kevés. Aztán kihúztam Mikszáthot, és megnyugodtam.

Fruzs, Eszti, Én

Aztán, miközben a "díjkiosztóra" vártunk, a lányokkal lenyomtunk néhány jéghoki meccset. Hát igen. :"D És akkor most következzenek a várva-várt - legalábbis számomra - eredmények.

Magyar nyelv és irodalom: 95%
Angol nyelv: 92%
Földrajz: 90%
Japán nyelv: 81%
Történelem (emelt szinten): 68% - na erre nem vagyok büszke, de most már ez van. 90% lett a szóbelim, ami viszont nem rossz :)
Matek: 64% (tudom, hogy ez csak négyes, de számomra ez a legnagyobb dolog xD *szólott a hülye matekos*)

Huszonkilencedikén bankett. Am már tényleg mindennek a vége. Söröztünk az ofőmmel, meg előtte volt még egy kisebb kaland, hála az igazgatónak, aki véletlenül éppen aznapra szervezett kötelező programot a tanároknak, amikor mi banketteztünk, jól elkéstek, mindenki totál szarul érezte magát emiatt, főként persze a tanárok, így jött a sörözés ötlete, ami ellen negyven fokban persze senki nem tiltakozott.

Réka, Kriszti, Jómagam

Komolyan nem hiszem el, hogy vége van. Ez most annyira felfoghatatlan, mert... nem tudom. Csak az. Alig vártam, hogy itt tartsunk végre, és most, hogy már tényleg itt állunk a felnőttkor kapujában, minden értelemben, csak nem tudom elhinni.

Én és Berni

 

 

Igazából még csak el sem tudtam gondolkodni azon, hogy hogyan tovább, mert egyelőre úgy néz ki, hogy van, ahová felvettek. Viszont utazni szeretnék. Dolgozni néhány hónapot, aztán nekivágni, egyelőre úgy néz ki, Mallorcára, unokanővéremhez, ha lebeszéltük. Tanultam tizenkét évet, tényleg tizenkettőt, végig, vérrel-verítékkel, könnyekkel, és nem köntörfalazok, elég volt. Most egy kicsit belefáradtam. Nem akarom tovább csinálni. Nem lesz elég ez a két hónap, hogy kipihenjem magam. Úgyhogy nem tudom, mi lesz.

Mert azt sem tudom, hogy tulajdonképpen mit is akarok pontosan.

Pénteken egyébként Valennel - egy nagyon kedves barátnémmal - a bankett után elmentünk 30Y koncertre. És áhh~ Nagyon jó volt. Egyrészt a koncert. Mert sötét van akkor, amikor vége van, rohadt sötét mer' a szem csukva van... a Dédásznál még üzembe' hagynak higgyék a bogarak, legyek szúnyogok és lepkék hogy az ami a vége: kurva nagy fényesség.
Másrészt meg azért, mert Valen. És annyira fura nekem még - persze jó értelemben - hogy ennyire jól kijövünk. Nagyon élveztem, ciderestül, somersby-ostól, wifistől, koncertestül, villamosostul meg mindenestül :)

A péntekem másik csúcspontja meg Simi volt, egy régi barátom, egy vonattal jöttünk haza, háromnegyed egyre értünk a házunk elé (hat házra lakom az állomástól xD) és hajnal fél háromig ültünk meg beszélgettünk az aszfalton. Jó volt, tényleg.

Szombaton idén először strandon voltam. Sikeresen leszedődött a hátamon az egyik anyajegyem, mert miért is úsznám meg sérülés nélkül, vasárnap meg döntőztünk, spanyol-olasz, nekem meg majd szétrepedt a mellkasom a büszkeségtől, úgyhogy <3 De hát ennek az eredményéről már tudtok, meg láttátok nálam is.
Azt hiszem, ennyi. Vége van. Vége a giminek. És pénteken utazom Bulgáriába. Annyira boldog vagyok, mindentől, hogy könnyek szöknek a szemembe a nap legváratlanabb pillanataiban.

Az élet csodaszép.

akkor kezdem el, amikor más már befejezte
nekem hajnal ami neki ugyancsak este