Nos, azt hiszem most, hogy hétfőtől elkezdődik az egyetem, jobb lesz, ha megállapodunk fix időpontokban. Az ajánlatom a következő: minden pénteken Love hurts, és minden vasárnap biztosan lesz Taníts meg friss. Persze, ha valami véletlen folytán gyorsan haladnék, várható máskorra is, de ez a két nap biztos lesz, ezzel együtt pedig a heti egy-egy friss is. Addig is pedig a ma esti, hamarosan megjelenő fejezetből egy részlet. ||
Én nem érezhetek semmit! Ha valaki iránt érzek valamit, azt el fogom veszíteni, és fájni fog, megint, azt nem élném túl, ráadásul Peti, istenem, ez még korai, hát ennyit ért nekem, két és fél hónapot, nem szabad, nem engedhetem meg magamnak, hogy egy szép szempár, néhány kedves mondat, vagy egy rejtélyes figura miatt, újra...
– …tanulni fogsz itt? – Benzema hangja zökkentett ki a mélázásból, és gyorsan elkaptam a szemem. Özil még mindig engem nézett, én pedig próbáltam leküzdeni a zavaromat.
– Bocsi, nem figyeltem...
– Azt kérdeztem, hogy dolgozni, semmit tenni vagy tanulni fogsz itt? – ismételte meg a francia srác kedvesen. Nagyot sóhajtottam, és rá nézve, elmosolyodtam.
– Még nem sikerült eldöntenem – ráztam meg a fejem. Karim csak biccentett egyet, aztán intett egyet, látva, hogy Mourinhi felállt.
– Figyelj csak – kezdte Gonza, miközben az edző visszaparancsolta őket a pályára – Harmincadikán elmegyünk együtt bulizni valahová, megünnepelni, hogy új csapattagunk lesz. Gyere el, oké? Vagy majd elkérem a számodat, és felhívlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése