Díj~

Amit nagyon szépen köszönök Tinának! :) Szokás szerint már megint én csinálom meg utoljára.... Nagy mindegy.

a) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (ez alap)!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre! (szám szerint öt darab)
d) Küldd tovább maximum öt blogírónak!

Kérdések:

1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?

Nem, azt hiszem nem igazán. Régen kinőttem abból, hogy magamról mintázzam meg a szereplőket, egyszerűen csak beütött a hajam alá az EB alatt, hogy a fenébe is, Nandóval akarok írni. Ez már nem az első fanficem, így nem volt nehéz elhatározás. A fentiek talán egyedül a Törékenyre nem állnak, mivel a Törékeny Dettije kicsit én vagyok. Az a történet alapvetően azért született meg, hogy Mesut egy kicsit árnyaltabb karaktert kapjon, hogy ti is megismerhessétek olyannak, amilyennek én látom, ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy a női főszereplő is kicsit én legyek.
Az írás a lételemem, nem csak foci témában - nem kellenek különösebben nagy dolgok, hogy billentyűzet elé üljek :)

2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?

Ahogy mondtam, Dettivel. Bár meggyőződésem, hogy kettőnk között még mindig több az eltérés, mint a hasonlóság :)

3. Számodra mit jelent az írás?

Az írás olyan nekem, mint a víz: a második természetem. Olyan világokat alkothatok magamnak, amelyekben varázslat van, ahol az ember különleges lehet. Színfolt az életeben, egy ház a fejemben. Valami, ami teljesen én vagyok.

4. Mi volt az első történet, amit írtál?

Egy Kaleido Star fanfiction volt, 2007-ben. De előtte, már általános alsóban is neveztek meseíró pályázatokra, amikről csak halovány emlékeim vannak :D

5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?

Tanulok. Elég kiábrándító, mi? :D Nem, valójában eldőlök az ágyamon, benyomok valami zenét, és gondolkodni kezdek. Ez az én rituálém, amivel magamhoz csalogatom az ihletet.

És szokás szerint már megint körbeért, mire kitöltöttem, így csak megköszönni tudom, továbbadni nem :)

LH holnap, addig is...

...látogassatok el ide :) (egyébként azért nincs ma, mert mindjárt kiszakad a légcsövem, úgy köhögök xD de igyekszem)

Sky is not the limit

Találkozzunk!

(Infóért katt ide!)

Késem

Tudom, hogy 11 óra és éjfél közöttre ígértem, de borzasztóan el vagyok csúszva. Persze igyekszem, szóval ma éjszaka mindenképpen fent lesz, de talán csak éjfél után.

Ne haragudjatok!

Csak egy ötlet

Múlt éjjel azt álmodtam, hogy találkoztam veletek. Tök jó volt a hangulat, meg úgy minden, és ma reggel, mikor felkeltem (és miközben befejeztem a TM-et) az jutott eszembe, hogy ez tulajdonképpen nem is olyan rossz ötlet.

Mármint most nem csak magamra gondolok, mint író, és nem csak magamra, mint olvasó, hanem úgy arra a szűkebb közösségre, aki működik itt blogspoton, és akiknek jó része például nálam is megtalálható, mint link. Szerintetek nem lenne jó egyszer (vagy akár többször is) szemtől-szemben látni egymást? Beszélgetni történetekről, focistákról, vagy bármi másról, amihez kedvünk van?

Szóval itt vagyok, viszonylag friss lányka, és feldobtam ezt az ötletet. Le lehet szólni, nem fogok megsértődni, ha viszont támogatjátok, annak nagyon örülök, mert én személy szerint már most úgy gondolok néhányotokra, mintha amolyan barátok lennénk.

Persze tudom, hogy sok helyről jönnénk, szóval nyilván egy szombati napra gondoltam, olyan időpontban, ami mindenkinek megfelelne, mondjuk Pesten, mert az olyan központi. Beülnénk egy teázóba, vagy ilyesmi... Ha gondoljátok, tegyétek ki ezt a képet linkelve erre a bejegyzésre, és hozzászólásban, vagy akár nekem e-mailt írva, feldobhatnátok időpontokat, akármit. Ha meg nem tetszik a dolog... akkor csak hagyjátok figyelmen kívül.

Ahogy mondtam, szerintem ez nem egy rossz kezdeményezés. De persze ehhez nem csak én kellek :)

Közvéleményt kutatok

Oldalt találhattok kettő szavazást is, két olyan kérdésben, ami fontos nekem. Az egyik, hogy alapvetően melyik fanficre van nagyobb igény.
Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy az eredménytől függetlenül, egyik sem lesz elhanyagolva, és persze mindkettőt folytatni fogom! De ettől függetlenül, nekem fontos a véleményetek, úgyhogy kérlek osszátok meg velem!

A másik az oldal témája. Már most sem tudtam dönteni az új kinézetről, azért lett ez a kis gagyi, szóval most rátok bízom a döntést: kit szeretnétek látni a fejlécen? Segítsetek nekem, kérlek.

Előre is nagyon köszönöm!

Megjöttem!

Gépelek majd be, és akkor lesz fejezet is, mert írtam ám! Addig is, amolyan képes élménybeszámoló féle :) Jó hosszú, de még így is erősen hiányos, eszméletlen hetem volt ám. Úgyhogy most totál fel vagyok töltödve.

Búcsúzás

Hát, gondoltam elköszönök. :) Ma délben indul a buszom a Hősök teréről, és holnap ilyenkor már Bulgáriában leszek remélhetőleg.

Befejeztem a Love hurts első fejezetét. 07. 11. 10 óra - ekkora állítottam be az ütemezését, így amíg nem leszek itthon, addig is olvashattok. Ez olyan bevezetés, főként Liáról szól, aztán a parton - ahol mindig rengeteget tudok írni - majd folytatom ezt is, a TM-et is. Ezer és egy éve nem írtam kézzel, füzetbe, de ennek is meglesz most a maga hangulata.

Addig is legyyetek jók!

Ide fogok menni :)

The end

Most, hogy vége az EB-nek, valószínűleg képes leszek másról is írni, mint a fociról, de persze azért arról is kell. Az sosem árt meg.

Ugyanakkor, már július másodika van, nekem viszon huszonkilencedike volt sorsfordító. Annyi mindennek lett vége, hogy talán nehéz is lesz normálisan összefoglalni. Úgyhogy következzen most egy sefüle-sefarka bejegyzés.

Leérettségiztem.
És őszintén, alig hiszem el. Négy évet töltöttem a Fasorba, ahová Viki - az egyik legjobb barátnőm - miatt jelentkeztem. Furcsa négy év volt, és kijelenthetem, hogy jobb, mint az előtte lévő négy. Nem mondom, amellett küzdelmes is, és főleg az utolsó évben sokszor a pokolba kívántam az egészet, főként az igazgatót... mégis, itt lettem felnőtt. Itt töltöttem négy olyan évet, ami alatt rengeteget változtam, többet, mint előtte bármikor.

Szerdán és csütörtökön kerültünk mi sorra, én csütörtökön szóbeliztem magyarból és angolból, a törin meg a japánon, már jóval előtte túl voltam, de azért még így is bőven volt bennem feszültség. Nem is kevés. Aztán kihúztam Mikszáthot, és megnyugodtam.

Fruzs, Eszti, Én

Aztán, miközben a "díjkiosztóra" vártunk, a lányokkal lenyomtunk néhány jéghoki meccset. Hát igen. :"D És akkor most következzenek a várva-várt - legalábbis számomra - eredmények.

Magyar nyelv és irodalom: 95%
Angol nyelv: 92%
Földrajz: 90%
Japán nyelv: 81%
Történelem (emelt szinten): 68% - na erre nem vagyok büszke, de most már ez van. 90% lett a szóbelim, ami viszont nem rossz :)
Matek: 64% (tudom, hogy ez csak négyes, de számomra ez a legnagyobb dolog xD *szólott a hülye matekos*)

Huszonkilencedikén bankett. Am már tényleg mindennek a vége. Söröztünk az ofőmmel, meg előtte volt még egy kisebb kaland, hála az igazgatónak, aki véletlenül éppen aznapra szervezett kötelező programot a tanároknak, amikor mi banketteztünk, jól elkéstek, mindenki totál szarul érezte magát emiatt, főként persze a tanárok, így jött a sörözés ötlete, ami ellen negyven fokban persze senki nem tiltakozott.

Réka, Kriszti, Jómagam

Komolyan nem hiszem el, hogy vége van. Ez most annyira felfoghatatlan, mert... nem tudom. Csak az. Alig vártam, hogy itt tartsunk végre, és most, hogy már tényleg itt állunk a felnőttkor kapujában, minden értelemben, csak nem tudom elhinni.

Én és Berni

 

 

Igazából még csak el sem tudtam gondolkodni azon, hogy hogyan tovább, mert egyelőre úgy néz ki, hogy van, ahová felvettek. Viszont utazni szeretnék. Dolgozni néhány hónapot, aztán nekivágni, egyelőre úgy néz ki, Mallorcára, unokanővéremhez, ha lebeszéltük. Tanultam tizenkét évet, tényleg tizenkettőt, végig, vérrel-verítékkel, könnyekkel, és nem köntörfalazok, elég volt. Most egy kicsit belefáradtam. Nem akarom tovább csinálni. Nem lesz elég ez a két hónap, hogy kipihenjem magam. Úgyhogy nem tudom, mi lesz.

Mert azt sem tudom, hogy tulajdonképpen mit is akarok pontosan.

Pénteken egyébként Valennel - egy nagyon kedves barátnémmal - a bankett után elmentünk 30Y koncertre. És áhh~ Nagyon jó volt. Egyrészt a koncert. Mert sötét van akkor, amikor vége van, rohadt sötét mer' a szem csukva van... a Dédásznál még üzembe' hagynak higgyék a bogarak, legyek szúnyogok és lepkék hogy az ami a vége: kurva nagy fényesség.
Másrészt meg azért, mert Valen. És annyira fura nekem még - persze jó értelemben - hogy ennyire jól kijövünk. Nagyon élveztem, ciderestül, somersby-ostól, wifistől, koncertestül, villamosostul meg mindenestül :)

A péntekem másik csúcspontja meg Simi volt, egy régi barátom, egy vonattal jöttünk haza, háromnegyed egyre értünk a házunk elé (hat házra lakom az állomástól xD) és hajnal fél háromig ültünk meg beszélgettünk az aszfalton. Jó volt, tényleg.

Szombaton idén először strandon voltam. Sikeresen leszedődött a hátamon az egyik anyajegyem, mert miért is úsznám meg sérülés nélkül, vasárnap meg döntőztünk, spanyol-olasz, nekem meg majd szétrepedt a mellkasom a büszkeségtől, úgyhogy <3 De hát ennek az eredményéről már tudtok, meg láttátok nálam is.
Azt hiszem, ennyi. Vége van. Vége a giminek. És pénteken utazom Bulgáriába. Annyira boldog vagyok, mindentől, hogy könnyek szöknek a szemembe a nap legváratlanabb pillanataiban.

Az élet csodaszép.

akkor kezdem el, amikor más már befejezte
nekem hajnal ami neki ugyancsak este

Team...?

Valamelyik nap elszórakozgattam ezzel, most felteszem, rákészülésnek az estére. Bárki, bármelyiket, bárhol használhatja. Kommentnek, egyébnek örülök, de semmi nem kötelező :) És asszem ezzel most már mindenki számára világos, hogy kik nem tűnnek el a történetből xD Na mindegy.









Este pedig szorítsunk együtt a csapatért. Vamos Espana!

A Senki

Szoktam mindeféléket írogatni szabadidőmben. Nem vers, csak ilyen szösszenet, és ma, mikor gondolkodtam a hogyan továbbon - már a ficcel kapcsolatban - jegyzettömbre vetettem ezt. A Senki címet kapta, és mondjuk, hogy Anna írta, Nandón gondolkodva.

Valójában az én agyam terméke, Annán és Nandón gondolkodva :)

A Senki

Veled, egyedül.
Többen, figyelünk.
Figyelnek.
Eltemetnek.

Pótszer, barát.
Bolygó, karát.
Eltemetnek.
Elfelednek.

Elfelednek, mintha nem lettem volna, veled
Pótszer vagyok, barát, egyedül kelek reggel,
Te nélkülem is vagy valaki, én nélküled
Senki vagyok.

Eltemetnek, hideg kriptába, föld alá, föld fölé,
de ott beteg vagyok, és nagyon halott
és nagyon magányos, és nem látom, hogy kié
lehettem volna.

Mert most senkié nem vagyok.